Amikor a monitor mellé jó fény is kell

világítás korszerűsítés

világítás korszerűsítés

A nappaliban ülök, a laptop előtt.

Délután fél négy van, és a téli félhomály belopózik az ablakon.

A mennyezeti lámpa sárgás fénye küzd a szürkeséggel.

A monitor világít, az enyhén pislákoló izzó pedig próbál mellé dolgozni.

Két óra múlva a szemem ég, a halántékom lüktet.

Pedig csak írok.

Ez nem munkanap, hanem szenvedés.

A férjem már többször jelezte, hogy a régi izzók nem bírják a délutáni gépezést, de én a halogatás bajnoka vagyok.

Évek óta ugyanazok az izzók pislognak a konyhában, a nappaliban, a folyosón.

Egyik sem dobta még be a törülközőt, csak rosszul világít.

Aztán egy szerkesztő ismerősöm szerkesztőségi délutánján beszélgettünk arról, hogy ők nemrég átálltak teljes LED-világításra, és milyen sokat segített ez a munkatársak szemének és a villanyszámlának is.

Ő javasolta, hogy nézzem meg a Smart Electric Hungary csapatát, akik náluk is dolgoztak.

Felhívtam őket.

Az ügyfélszolgálat udvarias volt, megegyeztünk egy felmérési időpontban.

A Smart Electric Hungary szerelője a megbeszélt napon pontosan érkezett.

Végigment a lakáson, és minden szobában leült egy pillanatra, ahol én vagy a férjem dolgozni szoktunk. Megnézte, honnan érkezik a természetes fény, hova vetülnek az árnyékok, és milyen tevékenységet végzünk az adott szögletben.

Megmutatta, melyik szobába milyen fényerősség és színhőmérséklet illik. A nappaliban például a délutáni írás más fényt kíván, mint az esti tévézés, és ezt érdemes két külön kapcsolható körrel megoldani.

A nappaliban, ahol én dolgozom, semleges fehér LED-et javasolt, kicsit erősebb fényerővel, mert a monitor melletti munka csak akkor nem fárasztja ki a szemet, ha a környezeti fény hasonló hőmérsékletű, mint a képernyő.

A konyhába melegfehéret, hogy a vacsorához kellemes hangulatot adjon, de a munkapult fölé egy plusz hidegfehér csíkot, amitől a zöldségvágáskor pontosan látom a hozzávalókat.

A hálószobákba meleg, halványabb fényt, mert az alvás előtti olvasásnál a túl erős, hideg fény késlelteti az elalvást, és a férjem mellettem már akkor sem tud aludni, ha én még a könyvet lapozom.

A folyosóra egy mozgásérzékelős kis lámpát is javasolt, hogy éjszaka ne kelljen a kapcsolót keresgélni, amikor a vizesblokkba megyünk – főleg, mert a férjem többször a falba bokázott a sötétben.

A világítás korszerűsítés számokat is hozott a felmérési jegyzőkönyvbe.

A régi izzók energiafogyasztásának egy töredékét eszik a LED-ek, és élettartamuk lényegesen hosszabb.

A szerelés nem zajos és nem hosszú.

A nappali plafonján egy modern LED-panel került fel.

A konyhában a régi rúdvilágítás helyét egy energiahatékony LED foglalja el.

A folyosón a pislákoló izzó eltűnt.

A hálószobákban a régi sárga fény helyett finomabb meleg világítás van.

A világítás korszerűsítés után az első délutánom egészen más volt.

Délután fél négy, megint téli félhomály.

Felkapcsoltam a nappali lámpát, és a fény egyenletesen megvilágította az asztalt, a könyveimet, a billentyűzetet.

Két óra múlva nem fájt a szemem.

A vacsorát én készítettem, és nem a fejemet fogtam közben.

A férjem este, amikor hazaért, azonnal észrevette a különbséget.

„Sokkal világosabb minden. És valahogy egészségesebb is.”

A villanyszámlán is észrevehető a változás, bár ez csak hónapok múlva derült ki teljesen.

Az első hónap után már láttuk a csekken, hogy kevesebbet fogyasztunk.

A Smart Electric Hungary szerelője nem azt ajánlotta, hogy mindent dobjunk ki, hanem azt, hogy kezdjük a leggyakrabban használt helyiségekkel.

Ez a fokozatos megközelítés sokat segített nekem, mert nem kellett egyszerre egy nagy összeget kiadnom.

A Smart Electric Hungary olyan partner lett, akit én is őszintén tudok ajánlani a kollégáimnak, amikor a délutáni szerkesztőségi munka után a szemükre panaszkodnak.

A monitorom most már nem egyedül világít a nappaliban.

A délutáni írásaim után nincs fejfájás.

És a férjem is olyan jól van, hogy a vacsora közben már mosolyogva mond el egy-egy vicces sztorit a napjáról.

Nem szoktam híreket olvasni

Azt kell, hogy mondjam, én azok közé tartozom, akik nem nagyon olvasnak híreket. Legalább is nem belföldi híreket. És a tévében sem követem ezeket az adásokat. Már csak azért sem, mert tele vannak olyan dolgokkal, amiknek szerintem egyáltalán nem egy híradóban lenne a helyük. Másról sem szól a tévés híradó, mint hogy valaki megölt valakit, autóbalesetet szenvedett, fikázzák egymást a politikusok, illetve, hogy póni született a nyíregyházi állatkertben.

Engem ezek egyáltalán nem érdekelnek, az életről is lehoz, ha folyamatosan csak halálesetekről és gyilkosságokról, illetve balesetekről hallok. A politika pedig teljesen hidegen hagy, ami az itthoni dolgokat illeti. Nem folyok bele semmilyen ezzel a témával kapcsolatos vitába és beszélgetésbe, mert nagyon megvan a véleményem arról, ami itthon történik, ez pedig biztos vagyok benne, hogy vitákat szülne.

A munkám során folyamatosan be van kapcsolva több közösségi médiás felület, tehát egész nap be vagyok rájuk jelentkezve, és ha éppen van egy vagy két szabad percem, gyorsan végiggörgetem az üzenőfalakat. Hátha találok egy érdekes témát, amiből aztán cikket tudok írni – hiszen ez része a munkakörömnek. Ilyenkor pedig elég sok hírbe és különböző cikkbe belefutok. Amelyik érdekel, azt részletesen el is olvasom és ha kell, akkor jobban utánajárok, de amelyik hidegen hagy, azt még csak meg sem nyitom.

Szomorú, ami a mai világunkban történik, de másfelől mégis muszáj valahogy képben lenni a történésekkel, nincs igazam? Úgyhogy mostanában azon vagyok, hogy ezt a szokásomat kicsit átváltoztassam és megpróbáljak minél több hírt elolvasni, hiszen muszáj, hogy képben legyek, nem élhetek úgy, mint egy ősember.